Abaliget története       A cseppkőbarlang       A barlang története       Képek a faluról       Kapcsolat   


Az Abaligeti Barlang története

1768-ból származik az első adat a barlang bejárásáról. Mattenheimer József molnár és társai az előüreg garatján keresztül bemerészkedtek az addig ismeretlen barlangba, s egészen a végén lévő tavacskáig jutottak. Később Kitaibel Pál is említést tett a barlangról köyvében, ami felkeltette Kölessy Vince, a pécsi káptalan bicsérdi ispánjának figyelmét is. Kölessy 1829 májusában Mestrovch Antal abaligeti lakossal be is járta a barlangot, s tapasztalatairól a Tudományos Gyűjteményben számol be. Később Chalupni János abaligeti plébános szinte az egész életét a barlangnak szentelte. Közadakozásból annyi pénzt gyűjtött egybe, amiből 1884-ben hozzáfoghattak a barlang kiépítéséhez, amit a Pokol torkáig be is fejeztek. 1905-ben jelent meg századunk első részletes, mindenre kiterjedő ismertetése a barlangról, Myskowszky Emil tollából. Kadic Ottokár először 1922-ben, Bokor Elemérrel járt a barlangban, aki doktori értekezésében különösen a barlang állatvilágát dolgozta fel.
Az Abaligeti Barlang feltáró kutatását 1954-ben Kevi László és Vass Béla folytatta, akik alőször jutottak be a Nagyterembe. A továbbhaladást a barlang végében egy szifonon keresztül lehetett megvalósítani. Először 1960-ban jutottak át rajta. Ezután a mellékágak kutatása következett. Ezek egyre nagyobbra növelték a barlang ismert hosszúságát. A felszíni kutatások eredményeként az Akácos víznyelőn keresztül is bejutottak a főágba, ezzel az ismert természetes bejáratok száma kettőre emelkedett. A Törökpince elnevezésű víznyelő megfestett vize is hamarosan megjelent a barlang kifolyó vizében, bizonyítván az összeköttetést. Ez időből Rónaki László nevét kell még megemlíteni.
1977-ben elkészült az Abaligeti Barlang új, pontos térképe. A korábbi méréseknél rövidebbnek bizonyult, össz hosszúsága 991 méter. A Mecsek leghíresebb barlangja ma már évente 70-90 ezer látogatót fogad, s évek óta a légúti megbetegedésben szenvedők gyógyító helye. Sokirányú meteorológiai és hidrológiai vizsgálatok történtek benne, amelyek nemcsak a jelentős méretű patakos barlangra, hanem a tágabb környékre is irányadó értékűek.