A Mecsek hegység északi-északnyugati oldalán, Pécstől 18 km-re fekszik Abaliget. A település maga egy észak felé nyitott völgyben fekszik. Délről, keletről és nyugatról lejtők határolják. A települést övező északi és nyugati lejtőkön nagyobb, összefüggő erdőségek láthatók. Éghajlatára a mérsékelten meleg nyár és enyhe tél jellemző. Állat- és növényvilága megegyezik a Mecsek faunájával, flórájával.
A község több irányból és jól megközelíthető közúton, vasútállomása a Pécs-Szentlőrinc-Sásd-Budapest villamosított fővonal mentén fekszik. A település évtizedek óta a megye egyik üdülőfaluja.

Abaligetet kelta eredetű településnek tartják. A római korból bronzból készült ruhátlan Venus szobor, valamint hamvasztásos sírok kerültek elő. A falut a 11. században az Aba nemzetség alapította. Nevének előtagja - Aba - az atya, ős jelentésű személynévből, utótagja - liget - a kisebb erdő jelentésű szóból ered. Az írásos emlékekben, 1332-ben bukkant fel, önálló plébániája jelentősebb helyre utal. Az 1542. évi adólajstrom szerint a pécsi káptalané. A török hódoltság idején lakossága csökkent, Mária Magdolna temploma - legalábbis időközönként - működött. A pálos remeték jártak le a Jakab-hegyről az itteni kevés magyar lelki gondozására. A felszabadító háborúk idején elnéptelenedett, a 18. század első felében még lakatlan volt, majd 1748-ban benépesült először magyarokkal, később - 1760 táján - német anyanyelvűekkel. 1930-ban 213 magyar és 523 német, 1970-ben 469 magyar és 180 német lakta. Német nemzetiségi jellegét teljesen elvesztette.
Copf-stílusú római katolikus temploma 1796-ban épült. Az oltárkép Karl Bachmayer alkotása. A falunak már 1771-ben volt iskolája.
Abaliget határában 1802-ben egy tehetős molnár kálváriát építtetett. Ez három keresztből állt, melyből még ma is áll egy. Ezt hívják Hármaskersztnek.
Érdekességként megemlíthető a nem túl távoli múltból az Eszperantista Természetbarátok Nemzetközi Találkozója, ami 1977-ben volt Abaligeten. Ennek emlékeműve ma is megtalálható a barlang közelében.